10 SZINÓDUSI TÉMAKÖR

1. TÁRSAK AZ ÚTON

Az Egyházban és a társadalomban egymás mellett járunk ugyanazon az úton. Helyi egyházunkban kik azok, akik „együtt járnak”? Kik azok, akik látszólag távolabb vannak egymástól? Hogyan vagyunk hivatottak arra, hogy társként növekedjünk? Milyen csoportok vagy egyének maradnak a periférián?

2. MEGHALLGATÁS

A meghallgatás az első lépés, amelyhez előítéletek nélküli nyitott elmére és szívre van
szükség. Hogyan szól hozzánk Isten azokon a hangokon keresztül, amelyeket néha figyelmen kívül hagyunk? Hogyan hallgatják meg a laikusokat, különösen a nőket és a fiatalokat? Mi segíti vagy gátolja a meghallgatásunkat? Mennyire hallgatjuk meg azokat, akik a periférián vannak? Hogyan integráljuk a megszentelt élet tagjainak hozzájárulását? Milyen korlátok tapasztalhatók a meghallgatásra való képességben, különösen akkor, ha másoknak más nézeteik vannak, mint nekünk? Milyen teret kap a kisebbségek hangja, különösen a szegénységet, marginalizálódást vagy társadalmi kirekesztést megtapasztalóké?

3. MEGNYILVÁNULÁS

Mindenkit meghívunk arra, hogy bátran és parrhesia, azaz szabadságban, igazságban és
szeretetben szólaljon meg. A bátor, őszinte és felelősségteljes megszólalást mi az, ami lehetővé teszi vagy akadályozza helyi egyházban és a társadalomban? Mikor és hogyan sikerül kimondani azt, ami számunkra fontos? Hogyan működik a kapcsolat a helyi médiával (nem csak a katolikus médiával)? Ki beszél a keresztény közösség nevében, és őket hogyan választják ki?

4. ÜNNEPLÉS

Az „együtt járás” csak akkor lehetséges, ha az Ige közös hallgatásán és az Eucharisztia
ünneplésén alapul. Hogyan inspirálja és irányítja az imádság és a liturgikus ünneplés a közös
életünket és közösségi küldetésünket? Hogyan inspirálják a legfontosabb döntéseket? Hogyan
segítjük elő a hívek aktív részvételét a liturgiában? Milyen teret kap a lektori és akolitusi szolgálatban való részvétel?

5. KÖZÖS KÜLDETÉSÜNKÉRT VALÓ FELELŐSSÉG MEGOSZTÁSA

A szinodalitás az Egyház küldetésének szolgálatában áll, amelyben minden tagnak részt kell
vennie. Mivel mindannyian misszióra küldött tanítványok vagyunk, hogyan kaptak meghívást a megkeresztelt személyek, hogy részt vegyenek az Egyház missziójában? Mi akadályozza a
megkeresztelteket abban, hogy aktívan részt vegyenek a misszióban? A misszió mely területeit hanyagoljuk el? Hogyan támogatja a közösség azokat a tagjait, akik különböző módon szolgálják a társadalmat (társadalmi és politikai szerepvállalás, tudományos kutatás, oktatás, a társadalmi igazságosság előmozdítása, az emberi jogok védelme, környezetvédelem stb.) Hogyan segíti az Egyház tagjait abban, hogy missziós módon éljék meg a társadalom szolgálatát? Hogyan és ki által történnek a missziós döntésekkel kapcsolatos megkülönböztető döntések?

6. PÁRBESZÉD AZ EGYHÁZBAN ÉS A TÁRSADALOMBAN

A párbeszéd kitartást és türelmet igényel, de lehetővé teszi a kölcsönös megértést is. Milyen
mértékben találkoznak a közösségben a különböző népek a párbeszéd érdekében? Milyen helyei és eszközei vannak a párbeszédnek helyi egyházon belül? Hogyan segítjük elő az együttműködést a szomszédos egyházmegyékkel, a környező vallási közösségekkel, a laikus egyesületekkel és mozgalmakkal stb. való együttműködést? Hogyan kezeljük a  zemléletmódbeli eltéréseket, a konfliktusokat és a nehézségeket? Az Egyház és a társadalom mely konkrét kérdéseire kell figyelmet fordítanunk? Milyen tapasztalataink vannak a árbeszéd és az együttműködés terén más vallások híveivel és azokkal, akik nem vallási kötődésűek? Hogyan folytat párbeszédet az Egyház a társadalom egyes szféráival és miként tanul a társadalom más szféráiból: a politika, a gazdaság, a kultúra, a civil társadalom képviselőitől és a szegényektől?

7. ÖKUMENIZMUS

Az egy keresztség által egységbe foglalt, de különböző felekezetű keresztények közötti
párbeszéd különleges helyet kap el a szinodusi úton. Milyen kapcsolatokat ápol egyházi közösségünk más keresztény hagyományok és felekezetek tagjaival? Mi az, ami közös bennünk, és hogyan haladunk előre? Az együtt járás milyen gyümölcsöt termett? Milyen  ehézségek merültek fel? Hogyan tehetjük meg a következő lépést?

8. TEKINTÉLY ÉS RÉSZVÉTEL

A szindóusi egyház részvételi és társfelelős egyház. Miként határozza meg közösségünk a
kitűzendő célokat, az elérésükhöz vivő utat és a szükséges lépéseket? Hogyan gyakoroljuk a tekintélyt vagy a kormányzást a helyi egyházon belül? A gyakorlatban hogyan valósul meg a csapatmunka és a társfelelősség? Ki és hogyan végzi az értékelés feladatát? Hogyan segítik elő a laikusok szolgálatát és a laikusok felelősségét? Vannak-e helyi szinten gyümölcsöző tapasztalataink a szinodalitással kapcsolatosan? Hogyan működnek a szinodális testületek a helyi egyházak szintjén (tanácsadó testületek, tanácsok stb.)? Hogyan tudjuk megvalósítani a szinodális szemléletet a részvételben és a vezetésben?

9. MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ÉS DÖNTÉS

A szinódusi „stílusban” a döntéseket annak megkülönböztetésével hozzuk meg, hogy mit mond a Szentlélek a közösség által. Milyen módszereket és folyamatokat használunk a döntéshozatal során? Hogyan lehetne ezeket fejleszteni? Hogyan segítjük elő a hierarchikus struktúrákon belül a döntéshozatalban való részvételt? Segítenek-e döntéshozatali  ódszereink abban, hogy Isten egész népét meghallgassuk? Milyen kapcsolat van a konzultáció és a döntéshozatal között, és hogyan ültetjük át ezeket a gyakorlatba? Milyen eszközöket és  ljárásmódokat használunk az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdítására? Hogyan tudunk növekedni a közösségi lelki megkülönböztetésben?

10. ÖNMAGUNK FORMÁLÁSA A SZINODALITÁSBAN

A szinodalitás magában foglalja a változás iránti nyitottságot, a formálódást és a folyamatos
tanulást. Hogyan alakítja egyházi közösségünk az embereket, hogy képesek legyenek jobban együtt járni”, egymást meghallgatni, a misszióban részt venni és párbeszédet folytatni? Milyen képzést kínálunk a megkülönböztetés és a tekintély szinodális módon való  yakorlásának elősegítésére? A szinódus honlapja javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan lehet e kérdéseket